ne sírj
borús éj
fázós lelkem
elázik
ne sírjatok
olvadó jégcsapok
magamra ébredek
úgy érzem
megfagyok
ölelj magadhoz
álmodó éjem
bonts nékem ágyat
csillag magason
ne mozdulj csak
csendbe ints
még a hajnal
karjaimban
álmodva ring
töröld meg
szemeim
ha látod
könnyeim.
majd dúdol
a szél
egy altató dalt
hogy lassan
ébredjen
mert különben
felriad
álomból ébred
a dermedt csend
két kezében tartja
vergődő szívem
szárnyra kél
a pillanat
ó felkelek
megkínozva
édesen
hunyt szeméből
szivárvány
könnycsepp
lerázva magáról
az éj porát
a reggel
huncutul
rám nevet