Holdteli éjjel
éjfél előtt kevéssel
a csendre ügyelve
hallgatja szerelme dalát,
s reménnyel eltelve
nem törődve az evéssel
csóválja kurta farát.
Korgó gyomorral
kerítésen egy réssel
boldog a tele Holddal.
Szerelemre gerjedve
más rést is keresve
nem leli kedvese szagát.
A szokott helyre érve
víg kedvét szegte,
hogy más szagot talált.
A balsors kezét érezte.
És hogy helyzetét leplezze,
ellátta új kedvese baját.
(Ch. Morgenstern Nachtbild címü verse alapján)