Ma élő - halottak napja van.
Élő - halottak, azok vagyunk.
Tűz csiholódik a napsugárban,
lángjaiban porrá hamvadunk.
Élet az egyik oldalon ó ha
mertünk volna, feléd haladunk.
Kéjre csábítva másik oldala,
a napnak árnya, vért iszunk.
Csókokban a vér, csókban
és mi utána jön...
Dermesztő kripta falak,
szürkült, kopottas díszek
Hideg, fagyos hétköznap -
- ok átok árnyékában élek.
Rettentő, sikító hadak,
oszló húsú, rohadt népek
tömegei közt kaptat
testem, unott ócska lélek
hordozója. És a varjak
szememre csókot lehelnek.
Reményre virradnak
új napok, rég - emlékek
a múltból sajognak.
Feles életre eszmélek,
őrjítő magánynak
farkasordító szelének
szárnyai borzolnak.
Nélküled halottak,
csak kósza kísértetek
vagyunk, élessz...
Csókolj... Csókolj...Csókolj...