Áprilisi spirál
Alszik a csöndben az álom
s mint tavaszi eső hullva
fagyott földre merevíti
az idő egy pillanatában
a jelennek gondolatát
és fényesen fogva a napban
megáll térében az élet,
hegyeket, völgyeket temetve,
embert, változatlanságban
szervesen bomolva nagyban.
Tudod, van néha spirálomban
hasonló édes gondolat,
amikor bele merevedek
kicsi szerves életembe
és érzem a rothadás ízét
ahogy a színek fakulnak
s mondanám a következő
egy ügyű képben a lépést,
de ajkamon némává válik
hangjában vajúdón a szó,
hitében és alázatában
a testváltó lélek előtt.
Aztán reám rakódik a múlt.
a feledés győzve bennem
egyedekben ölve a létet
boldog újrakezdést ígér
s a lélek örömmel fogadja
száguldást vágyva a térben
romlandó testét is cipelve.
Aztán kezdődik minden újra
újra, újra és és újra,
és hiába látom szemeim
mozgó színeibe rejtve,
gyöngül hitében alázatom.
s a vágy kísért újra, újra.
2009-03-28