Jó meleg van, és ragyogva süt a Nap,
Sétálok az erdő zöld lombja alatt,
Hallgatom a patak csobogó vizét,
És a madarak trillázó énekét.
Majd hirtelen, kissé megszürkül a fény,
S hideg érintéssel meglebben a szél.
Mogorva felhők takarják el a Napot,
S a leveleken már az eső kopog.
De mire már suhog, szakad a zápor,
Figyelem egy barlang oltalmából.
A földre csapódó hatalmas cseppek,
Bugyborékoló erecskévé lesznek.
Ott szemben, madarak ülnek az ágon,
És ernyőt tart föléjük, a lombsátor.
De van, ki nem bánja ezt a rossz időt
Szárnyát kitárva élvezi az esőt.
A nyári zápor, lassacskán hagy alább,
Picit csöpög még, majd egyszer csak megáll.
Vízcseppek csordulnak a levél hegyén,
S szivárvánnyá bomlik bennük a fény.