Végzetünk, sorsunk a nagy könyvben már rég meg van írva,
Életünk ösvénye már ki van taposva,
Grandiózus erő terel minket juhnyájként célba,
Zeneműként foglalták létünk kottába,
Elvették tőlünk az irányítás jogát… Vagy mégsem?
Te és én vagyunk rá élő példa, hogy nem!
(…bár ködös végzet felé, de én viszem az életem…!)