Epilógus
Írta: Semiramis Dátum: április 09 2009 07:04:15
H

Bánatot adtam, s keservet
és nem, nem érdemelted ezt meg!
Elvettem mindent, mit neked ígértem,
s nem, nem értetted, miért tettem...

Teljes hír

Bánatot adtam, s keservet
és nem, nem érdemelted ezt meg!
Elvettem mindent, mit neked ígértem,
s nem, nem értetted, miért tettem...
Elzártam lelkemet előled,
mert féltem, mi lesz,
ha igazából megismered.
Meglátod a sötétséget, a félelmet,
melyet magam elől is rejtegetek.
Utakat nekik csak most,
csak így engedhetek,
hogy kezed nem fogja már
ezt a kezet.
Repülnek, szállnak - el innen
könnyűvé teszik a lelkem,
vállamat nem nyomja a nagy halom,
lépteimet koppanni sem hallom.
A békét, melyet rég kerestem,
egy pillanat alatt megleltem.
De kellett hozzá e merész tett,
mellyel új lehetőség termett.
Köszönöm százszor és ezerszer,
mit lényedből nekem adtál egyszer!
S ha majd szíved nyugalomra lel,
talán akkor megérted: nem felejtlek el!
Nehéz teher, mit Rád tettem,
egyszer majd bocsásd ezt meg nekem!