Rohantam körözve, mint kutyák
hosszú idegpályákon át
napra nap, éjre éj...
Kezében forgatott az idő,
dúlt velőmben az árnyék nőtt -
égig érő hazugság.
Egyszer így szólt hangja hozzám:
"Fiam tekints most szívedbe
- kincsed elrejtve vár."
A látszatlét sűrű egét
most páros lábbal rúgom szét -
szívem égig fénylő vár.
bZs