Koratéli csendélet a Gellért hegyen
Írta: jomolnar Dátum: április 28 2009 19:32:55
A
Ahogy a Gellért hegyhez értem
Egy kicsit meginogott a térdem
A sűrűsödő ködön átszitálva
Felsejlett a havas sziklák látványa
Teljes hír
Koratéli csendélet a Gellért hegyen
1
Ha érzem a Nap melegét télen
Vágyom a szabadba, pezseg a vérem
Készen az otthon melegét odahagyva
Merészen indulok, megyek a magasba
Ahogy a Gellért hegyhez értem
Egy kicsit meginogott a térdem
A sűrűsödő ködön átszitálva
Felsejlett a havas sziklák látványa
Egy néhány diák már jött felém
Még a deres lépcsősor elején
Ködpamacsos, nyirkos most a reggel
Lassan hígul a lég, a tejfel
Tisztul az ég, a Nap is felkel
Bágyadtan néz, felhős szemüveggel
2
A hirtelen kitágult ég alatt
Elkezdett melegen sütni a Nap
A Dunán szakadt ködpaplan marad
A víz a medrében csendesen halad
Megpihenek a Gellért szobor mögött
Köszöntöm a szentet, a püspököt
Ő csak nézi a foszló ködöt
S keresztet tart a feje fölött
Egy tömör kőszobor alatta
Pogány vitéz hunyorog a Napba
Majd szeme a keresztre tapad
Vagy a pogány ősök hitvilága
Vagy út a keresztény Európába
A Nap elballag és a kereszt marad
3
A merengő dérütötte sziklán
Sorba jön letűnt népek sora
A vázát festő vidám kelta lány
A sáncát védő marcona katona
Fekete varjak a hegyoldal haván
Olvadó hóban látszik a moha
Napozó gyík a Citadella falán
A mosolygó Nap bearanyozza
Friss szél porhóval hinti az utat
Utánam nedves lábnyom marad
Egy sánta kutya andalog sután
Villogó fények a sötétlő parton
Majd kutatva jő a közelgő alkony
Halványodó lábnyomaim után
(Budapest, 3007. 12, 02)