Gondolatok a szívről
Írta: bZsanna Dátum: Május 02 2009 13:00:09
A
S mégis, valamiért így kell
lennie, mert szívünkből Ő
olvas, ki minket, Övé az ítélet.
Teljes hír
Gondolatok a szívről
Elég a világ zajgásából,
lejárt lemezek dübörgéséből;
Üres hangjukat vigye a szél,
ne dönögjön ajkukon dal,
mely mint medve-morgás
bőg föl barlangi mélyből,
vagy mint kutya lerágott
csontja, ahogy fogán citeráz.
Életünk egy túlhevült dal,
szomjúsággal égő ének;
felzúg belső részünkből,
a legmélyebbről, mit neveznek
szívnek, hová az Isten
küldi rejtjeles üzeneteit.
S szerelem forró vulkánja
is onnan tör fel egészen
váratlanul, megpörlkölve
minket, s tátogunk, mint
tenegeri halak a mélyben.
A magasságos Isten műve
a mi szívünk: a kincsünk.
Életünk bimbóját onnan
pattantja ki (Ő), s mikor
kivirul -- beszélni kezd a
szív, s elmondja történetünk.
Az egyre fogyó élettérben
lassan kiég itt minden, mi
szent volt és sérthetetlen,
-- s rókáknak lesz eledel.
Én meg siratom képmását
az Öregkorúnak -- látva,
menyire elfáradt és el-
romlott az emberi nem
a földi létezésben, a szün-
telen való törekedésben.
Nagy tervei mind fogyóban,
céljai is ledobbanóban, --
elmosódik a határ igazak
s gonoszok közt a relatív
gondolkodás következtében.
S mégis, valamiért így kell
lennie, mert szívünkből Ő
olvas, ki minket, Övé az ítélet.
bZs