(X-nek ajánlva)
Mint ki vesztes, nagy dühével
Páncélodnak úgy feszültem
Dúlva dúlni vak hited..-
Beton kemény Bábeled.
Kő-kerített kőszívedre
Fontam vérző szavakat,
Igét mondva, esdekelve
Engem ütött kőfalad.
A fallabdát, mint a borsót
Ütötted a szervát vissza;
Hullanak a sírva hányt szók
Peregnek magamra vissza.
De nem nyugszom és nem alszom
Felkelek, hogy újra mérjek
Szíved páncélingjére egy
Igen súlyos vereséget:
Mint kölykétől fosztott medve
Neked rontok és széttéplek
Fölkaplak és láncra verve
Haza szállítom a szíved.
bZs