Amikor a bizonytalanság fojtogat,
ti ott vagytok, halljátok hangomat.
Megfogjátok gyönge kezem,
egyengetitek életem.
Szomorú szemeimből olvasni tudtok,
bajban hozzátok fordulhatok.
Bekopogtok szívem ajtaján,
nem nézünk csak előre már.
Hű társakként mellém szegődtetek,
álmaimat boldogabbá teszitek.
Önzetlen, igaz barátaim
nem vagytok túl sokan,
szétszóródva éltek a nagy világban.
Kedvességetek soha nem felejtem,
köszönöm, hogy vagytok nekem.