Egész lényünkkel kajtatott vágyak,
Mámorban töltött percek órák során
A teljesség ízével a szánkban
Kutatjuk egymás csodás testét
Lelkünk kiszolgáltatott bábja
Enged a vágynak, miért ne tenné?
A legédesebb harc ez, melyben
A szerelmesek győztesekké válnak
S ha mégis elveszti a csatát:
Azért a pár pillanatért
Melyben lélegzete is elállt
Melyben közel érezte a halált
Bár sosem élt ennyire igazán
Azt gondolta, hát van Isten
És nem vagyok neki mostoha
S bár elszállt minden remény
Vagy tán nem is volt soha
Az az érzés- mindent megért.