Az én világom ott kezdődik, hol
az engem bekerítőké végződik.
Búcsút mondok a láthatónak;
nem leszek többé torz jel, se mondat.
Átlibbenek egy párhuzamos létbe,
innen integetek: vaj' meghalljátok-e
szelíd kopogásom, s megindultok-e
errefelé, hol minden arany és ezüst?
A boldogság kékje mindent átizzít,
a virágok lényege átsugárzik;
Nincs itt groteszk vagy ürömtermő,
a nihill fogalma itt nem ismerős.
Ezért szakítok a"szükeállománnyal""
az én fejem egy virágnak lesz feje,
Színes szirompompa a kerete.
látok sosk-sok rovart s szitakötőt,
Leírhatatlan kecses lepke táncot -
A fejem egy virágnak lesz kelyhe:
kölcsönvett óriásvirágnak feje,
Mézilattal telt virág-szelence,
bódító s józanító egyszerre -
Ha átlépsz, te is láthatod mindezt,
szemed tágul egy szépséges világra
Lehull az álca, tettetés, hiú látszat,
neked sem kell majd a nyúlós-nyálas
Összeborulós szeressükegymástgyerekek,
hol mindent megfojt a takony-szeretet.
Maradok magam inkább örökre,
minthogy eltakarják a napot előlem.
Itt illatozom nagyfejű virágként,
s akkor is itt állok zöld gléda-szárban,
Ha mindent leterített a Kaszás.
bZs