Angyalok dala
Írta: Semiramis Dátum: Május 30 2009 22:29:33
Gy
Egyre közelebbről jöttek a hangok,
lágyan átöleltek, hűsítve homlokod,
szemedet behunytad, s hagytad,
hogy átjárjon, akár friss fuvallat,
Teljes hír
Édes dallam kúszott lassan feléd,
ringatta fáradt, meggyötört elméd,
ölelte puhán összetört testedet,
ám eredetét itt-ott hiába kerested.
Félhomályt láttál a steril, rideg
kórházi szobában, mégis hitted:
a zene most egyedül Neked szól,
ezt valamiért tudtad nagyon jól...
Egyre közelebbről jöttek a hangok,
lágyan átöleltek, hűsítve homlokod,
szemedet behunytad, s hagytad,
hogy átjárjon, akár friss fuvallat,
tér, idő elszállt, mint a képzelet,
könnyű lett minden, mit szerfelett
nehéznek, fájdalmasnak hittél
s csak lebegtél és lebegtél...
Feleszméltél - hangos lett a muzsika,
mintha éppen a füled mellett szólna,
körülnéztél akkor, s ámulva láttad:
angyalkórus veszi körül az ágyad,
fényük oly erős, akár a Napnak,
kezükben hárfát pengetnek a Holdnak
itt, most csak Neked énekelnek,
leveszik válladról a fájdalmas terhet...
Nem féltél, mert akkor már tudtad:
itt ért véget, s íme lejárt rövidke utad,
a kínokat, a szenvedést leteheted,
helyettük lépted is könnyű lehet.
Halk sóhajod felszállt a magas égre,
egy Angyal, ki erre várt, kilépett a fényre,
karjaiba vett, mint egy apró gyermeket,
és akkor Veled az öröklétben termett...
(Szilees emlékére)