Minden éjjel hajnali fényben,
Rád várok sírva, csendben.
Tudom nagyon messze vagy,
De én gondolok rád minden nap,
Kicsi voltam még mikor elmentél,
Nem tudtam hová és miért.
Most hogy nagy vagyok szívem még fáj,
amiért már régen egyedül hagytál.
Ordítanék de nem lehet,
Hiányod határtalan bennem.
S sírva nézek fel az égre.
Téged látlak minden csillagképbe.
Mennyország kapuján mikor majd belépek ,
Ölelő karjaidban boldogan elveszek.
Sok sok esztendeje nélküled vagyok már,
De én akkor is szeretlek
DRÁGA ANYUKÁM..............