Bogárfekete szemedet látom esténként,
Szívem, szívedtől szerelmet kért.
Éjszakában forgolódom ágyamon,
Gondomat, érted alábhagyom.
Szemembe nézel, sötét az égalja,
Lelkem szivárványa remélve tér haza.
Piros ajkad lángra lobbantja mindenemet,
Vörösen izzó lávaként forrok veled.
Hajnaltájt kisimul újra az ég kékje,
Fekete hajadon csillan meg a szerelem fénye.
Melegével elárasztod szívemet,
Álmomban, lebegek veled, a tenger felett.
Könnyeimet elmossák, a kék habok,
De a szemem kékje reád ragyog.
Szeretlek, öllelek, amíg az élet, élet,
Szeretsz te is, ahogy én téged.