Ne hidd, hogy kialudt bennem a tűz,
hisz minden álmom a karodba űz,
várom, hogy láthassam arcodat,
s halljam lágy, fuvola hangodat.
Hiányzol! És talán én is neked,
ha lehunyom szemem, itt vagy velem,
ölel, szorít perzselő karom,
mellettem fekszel az ágyamon.
Csókollak, érzem tested melegét,
nyakadon verő szíved ütemét,
enyém vagy, már nincsen tiltott pont,
mi vad vágyaimnak gátat bont.
Simogatom tested selymes bőrét,
hálás vagyok minden perc örömért,
izgatom a kicsiny kis pontot,
gyöngéden hajamat borzolod.
Eggyé válik testünk, izzón, forrón,
tangót hallgatunk az öreg magnón,
asszony leszel,gyermekem anyja,
kiben megfogan e apró csoda.