Itt a nyár,
Kék az ég,
Dől a fény,
Zöld a rét.
Nincs veszély,
Higgy nekem,
És ha félsz,
Fogd kezem.
Hogyha tombol a nyár,
Vagy ha rideg a tél,
Őszi leveleket,
Kerget tavaszi szél,
Nincs már semmi veszély,
Hisz’ itt vagyok neked,
És ha bármi is ér,
Én majd fogom kezed,
Hogyha kopár a nyári táj,
Vagy ha sivár a földi lét.
Nem is tehetnénk mást talán,
Meg kell fognunk egymás kezét.
És ha valami mégis bánt,
Nékem azt is elmondhatod.
Odafigyelek én is rád,
Boldog lesz majd a holnapod.
Itt a nyár,
Zúg a szél.
Táncra kél,
Sok levél.
Nincs veszély,
Hinni kell.
Léted még,
Táncra kel.
Ugye elhiszed már,
Rád is árad a fény.
Látod, tombol a nyár,
És még messze a tél.
Nékem már az elég,
Hogy Te itt vagy velem.
Engem bármi is ér,
Most már elviselem.
Lassan az időm már lejár,
Hisz’ oly rövid a földi lét.
Mégsem öltsél fel gyászruhát,
Érezd az élet szépségét.
Gondolj azért majd néha rám,
Ha rád tör az emlékezet,
Hiszen oly rövid volt a nyár,
Tudom, nékem ezt megteszed.
Volt egy nyár,
Elmúlt rég.
Csodaszép,
Álomkép.
Nincs több fény,
Menni kell.
Beérem,
Ennyivel.