A pásztorbojtár királyként él
Zöldellő domb a trónja
Felkél a Nap feje fölött
Koronaként tekint a dombra
Lábainál birkák hevernek
Kedvencei vörössel jelöltek
Kicsinyek peckesen andalognak
Mint szokása a lovagoknak
Körötte madarak, tehenek
Mind-mind kamarazenészek
Színházában az udvari fő okos
Nem lehet más, mint maga a kos
Így lesz csengő-bongó szimfónia
Társul hozzá a vízesés, a fenyőfa
S ebben az idilli hangzavarban
A király elszenderül félálomba
De kormányzás nem szünetelhet
A kutyái miniszterként tevékenyek
A nyájat csaholással terelik
A környék ugatással megtelik
Az ifjú király félálmában motyog
"A kormányzás komoly dolog
Jól lenni már otthon lenni
A királynőm szívből szeretni
A királynőm karjaiban volna helyem
Oda nyugtatnám fejedelmi fejem
És a két szép szemébe találom
Az én mérhetetlen gazdagságom"
(Heinrich Heine: Der Hirtenknabe címü verse alapján)