Rét nedves fészkében nevettünk,
fejünk selyemfűben hevert,
amíg a Nap hűs-nyugatra eltűnt,
hegytető nyelt el kósza felleget.
Esti hangok nyíltak gyors madárral,
lombok beszéde az úton elveszett,
megfürödtünk sárszagú mohában,
bőrünkön virágillat menetelt.
Alkonyi nesz csattant, ár az árral,
ahogy testünk a süllyedt tenger
mélyére ült, hullámok tánca,
pikkelyfodra kiváncsin ránk meredt,
rejtek szorosban szellővel játszó korallfa
ágai rázták halk csengettyűiket.