Blues
Mikor üres vagyok,
s nem indul szavam
a papírlapon,
s fáradt agyamban
mozaikra szakad
minden gondolatom,
Lassan indul
egy halk sírás
az üres lapon..
Versem sírni kezd
a világnak
a világ helyett.
Szomorúan
panaszkodom
helyettük, kik
nagyon elfoglaltak,
s már teljesen
beléjük kövült
a fájdalom...
Könnyezem helyettük;
titkon eltemetett
érzelmeiket tükrözi
sötétbarna dalom..
Bús-melankólia
átszitál tollamon,
vérüket helyettük
csorgatom tintának
az üres lapon..
Mégis kicsit
- sápadt hold -
arcukon a fájdalom.
Minden fájdalmukat
szenvedem, - átszitál
a világ szivacs-lelkemen,
hadd enyhítse bánatukat
borongós dalom;
Kitárom ajtómat
a gyászos hangok előtt,
s - bocsánatos - helyettük
rázkódva zokogom.
bZs