Gospel
Lelkembe bágyadt fény szitál
ablakomba hópihe száll,
Minden nyár egyre hangosabb
minden tél egyre ordasabb.
Bár álmokkal teljes még a vágy
vérem nem oldja tél havát;
Minden egyre mulandóbb,
s egyre közelebb a nem várt.
A fekete ember visszajár,
tépi-rombolja éjszakám,
De szívem mélyről felkiált,
s elmémbe új szókat citál.
Megelevenít a déli szél
lelkemben gyúllad friss remény
Visszatér a fényes nyár,
s a tél jege végleg elszáll.
A tél jege végleg elszáll,
velünk a nyár örökre már..
velünk a nyár örökre már,
velünk a nyár örökre már.
bZs