Félek, nem jelentett semmit
neked a reszketeg éjjel,
Félek, az áhított érzés
eltünt a reggeli fénnyel.
Küszöb előtt hever a veszteség,
bekúszna kéjjel szobámba,
S a szívembe lépő üresség,
holt lelket szülne világra.
Most csak távolról érezlek,
halvány pulzusod bennem ver,
Élek, szívedből kirekesztett,
kit hamis közönnyel dobtak el.