Homokvárad szétszórja
a hitetlenség szele
látatlanul siklik tova
múltad elengedő keze
fagy-köpenybe burkolózva
állsz némán és süketen
oszlop-szárnyon létezel
örvényben, tűzön-vízen
aljas tekergő kétely
fojtja nyájasan lelked
lenyomva a sós mélybe
szegez szigonyt neked.
Még lélegezz, fodrozd
szabad hullámok sorát,
hagyd magad után
eltűnő lábad nyomát.