HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁM
Szigetvár
Csizmám felöltöttem,
hátamon tarisznyám,
látogatni megyek téged gyönyörű szép hazám.
Dél felé autózom
a hatos úton végig,
Szigetvárt elérem, szinte csak elejéig.
Jobbra elfordulok,
a kaposvári útra,
három kilométer után, szép emlékpark balra.
A „szentély” területén
török kút fogad,
vizétől felüdülsz, az út porától megtisztulhatsz.
Diadalív mögött,
a két hős kőbe vésve,
tekintetük messze mutat Szigetvárt szemlélve.
Ezerhatszázhatvanhatban,
Itt állott a szultán sátra,
Százezer fős seregét, e helyről irányította.
A török államnak
udvarias gesztusa,
hogy Zrínyit és Szulejmánt, egymás mellé állítja.
Lerovom hálámat
indulok a városba,
kíváncsi vagyok az egykori „vakondtúrásra”.
Így nevezé a török
hajdan Sziget várát,
ugyan elvesztette itt harmincezer katonáját.
Állnak még a falak
büszke méltósággal,
a vár előtt fogad Tinódi a híres lantjával.
Az udvara közepén
Szulejmán dzsámija,
termében egy török sátor szépen felállítva.
Benn életnagyságú,
korabeli törökök,
viaszbábú formájában Szulejmán is ücsörög.
A várépület körül
ápolt, parkos terület,
lombos fáknak árnyékában pihengetek keveset.
Az ásatások felé
vezet most az utam,
a belső vár területe és ahol Zrínyi kirohant.
A vélt kapunál állok,
felkavar a fájdalom,
itt vérzett el párszáz vitéz ama szörnyű napon.
Zrínyi és katonái
hajdan ezt választák,
rabság helyett jöjjön inkább dicsőséges halál.
Prüszkölő lova hátán,
Zrínyi karddal kezében,
vizesárok hídja előtt réved az ellen szemébe.
Jelfákra feltűzve
koszorúk és szalagok,
nemzeti szín anyagomból én is masnit formálok.
Tisztelgek a hős előtt,
megidézem szellemét,
kit császára cserbenhagyott, féltvén saját életét.
Taposom a földet,
mit hősök vére áztatott,
védték e Szent Hazát, magyarok és horvátok.
Könnyezem a múltat,
az áldott emlék velem,
Szigetvár főterén még teszem tiszteletem.
Ali pasa dzsámija
ma Szent Rókus templom,
gyönyörűen felújítva áll büszkén, vakítón.
Három emlékmű áll
a tér jobb oldalán itt,
dicsőíti két háború és ötvenhat mártírjait.
A másik oldalon látható
„Zrínyi” mint oroszlán,
A félholdas török zászlót lábaival tiporván.
Lassan alkonyodik,
én is elfáradtam,
de egyre húz a szívem, még látnivalóm van.
Zrínyi Miklós a költő
és mártír hadvezér,
kinek életét állítólag egy vadkan elvevé.
Szobra felállítva
a hatos út mellett,
itt a városban egy parkban kapott helyet.
Most már elindulok
meg nyugodt lelkem,
vitézeket, hősöket viszek emlékeimben.
Budapest, 2009. augusztus 07. Albert Ferenc