Utánad küldöm az álmokat,
hol betemetett öröm mi várja,
csak gyengeségem ami Te vagy
él még, hogy szívemnek sírját ássa.
Behúzza függönyét a remény,
leomlik hit, mint fekete fátyol,
vacogok hideg létben, nincs fény,
szemed bánata csak ami gyászol.
Nem kelek fel, érdes padlón fekszem,
végigvetődik rajtam a halál,
merész kis boldogság lett a vesztem,
miről azt gondoltam rám talál.