Vége már..
Írta: krampusz Dátum: Augusztus 15 2009 04:42:08
Kint bolyong a hideg éjszakában,
Maga sem tudja merre jár.
Reménytelenség mocsarában
Lépdel, nem érzi mióta már.
Teljes hír
Kint bolyong a hideg éjszakában,
Maga sem tudja merre jár.
Reménytelenség mocsarában
Lépdel, nem érzi mióta már.
Néha feltekint a csillagokra,
Melyek mint millió makacs könnycsepp
Ragyognak rá, s mind azokra,
Kik élőlényei e Földnek.
Egyszercsak előtűnik a ködből
Egy hirtelen érkező látomás,
Dacosan mered elő a földből,
Mégsem láthatja senki más.
Egy farönk az, s rajta kártyavár
Áll csodás mozdulatlanságban.
Közelebb sétál és látja már,
Ez nem álom az álmatlanságban.
Letérdel a tönk elé, mereven
Szemléli azt, s ekkor hirtelen
Elkezdődik… az emlékek sebesen
Peregnek szeme előtt, mígnem
Megérti létét, rájön hol hibázott,
Átkozta a felismerést.
Késő. Ráeszmélt ki hiányzott
Igazán a MINDEN mellől. (Ezért
Az életért feláldozta ŐT.)
Ekkor végigfutott egy enyhe
Szellő az erdőn, és a vár,
A stabilnak tűnő vár menten,
Emeletről emeletre… Vége már.