Ó, csodálatos szavak
csonttá fehérült Igék
világ végéig terjedő
halhatatlanság;
égi madár-röptű
Föld széléről hangzó
buzgó Ige-folyam;
benne ítélet s fölmentés
ölés, elevenítés...
búzát s pelyvát
szétválasztó eleven kard
Isten szájából lövellő
lángoló nyílvessző
indulatot s gondolatot
megítélő testté lett
Ige, mely kezdetben
vala, Isten vala maga:
az Ő hittel mondott szava
mely által lettek
mindenek a világon;
az újjászülő Szent Szó
mely rombol s épít
életet lehel virágba
fába, tele hinti
életed erővel;
bearanyozza napjaid
legyőzi a rút halált
örök élet ékkövét
metszi homlokodra
királyi fejdísszé tesz
Istened kezében;
fáklyaként tündökölsz
a halálos sötétben
..Ki az Igében hisz
egy sem vész el;
halhatatlanság kövein
lépked az égre,
az ég magasába -
egyre feljebb, s feljebb
Jákob arany létráján
-..fel a királyi létbe.
bZs