Bűntudat
Miért kínoz még mindig ez az érzés,
Miért merül fel bennem százezernyi kérdés,
Mi ez, mi folyton-folyvást ott van a fejemben,
Miért nem tud egyszerűen eltűnni, mit tettem?
Pedig csak egy apró, véletlen baleset volt,
Egy figyelmetlen mozdulat, mi mindent eltiport.
Amint a lepke csak egyet csap szárnyával,
S nagy kárt tesz valahol egy tornádó létrehozásával.
De mégis, mikor már minden rendbe jött,
Miért jön elő a múlt a jelen függönye mögött?
Próbálok most mindent jóvátenni,
De hogyan, hisz mindig történik valami?
Rájöttem, ez érzéssel együtt kell élni,
Másképp az életünk semmit sem fog érni.
Mert bár minden hibánkból tanulunk valamit,
Egy másikat elkövetünk, s megbántunk valakit.