Harmatos hajnalon, mikor madarak énekelnek,
s a nap szemeit dörzsölve kúszik fel az égre,
nézem, ahogy csendesen mellettem alszol,
s lágyan érintve cirógatom kedvesen az arcod.
Ahogy a virág szomjazik a hűsitő esőcseppre,
úgy vágyom csókodra, egy szerelemes ölelésre.
Hallani édes hangod, ahogy fülembe suttogsz,
mikor két karod egyre csak közelebb húz.
Csend zenéje játszik dallamot lelkünk húrjain,
izzó parázsként szivünkre szikrákat szórva.
Csókjaid tüze éget, ahogy ajkad érinti ajkam,
s hajam rózsasziromként bomlik a párnára.
Odakint a fa ágait cirógatja a hajnali szél,
idebent egymásra talál két szerelmes sziv.
Repits csak kedves egyre messzebb, hogy
a boldogság szigetén Veled megpihenjek.