Életünk omló fala,
mint hervadó ibolya,
liliomos éjszaka -
nehezedik a föld szaga.
Iramlanak a fények,
halódnak kinn a fák,
fut az erdő-csorda
a végtelen éjen át.
Vágtat a tüzes tenger
- vérvörös áradás,
viharzik az égbolt,
fellobbannak a fák.
A kénkő-sárga égen
hírmondó szava száll,
izzik a végső erdő
a csillagok haván.
bZs