Gyesen vagyok, tíz hónapja,
Férjem meg jár dolgozni.
Minap délben szólt a csengő,
Kimentem ajtót nyitni.
Ott állt egy fiatal férfi,
Kedves volt és jóképű,
Mosolyogva kezet nyújtott,
Kérdése meg egyszerű.
Itthon van-e a férjura ?
Erre mondtam, sajnos nincs,
Amire Ő beljebb lépett,
Annyit szólt, az idő kincs.
Megbénultam, beengedtem,
És Ő magáévá tett,
Majd másnap, meg harmadnap is,
Pontosan ugyanígy tett.
Most már magam alatt vagyok,
Félek én a férfitől,
Mert még mindig nem mondta meg,
Mit akar a férjemtől.