Magas hegyek felett borong a Nap
Mély völgy ölén bús lovas halad
"Vagy mátkám két karjába zár
Vagy a sötét sír magába zár?"
A hegy hangja szívén talál:
"A sötét sír magába zár"
Tovább baktat sóhajtozva
Borús kedvvel, gondolkodva
"Ha már korán a sírba jutok
Vajon ott békében nyugodok?"
A hang tömör, nem csacsog:
"Ott békében nyugodok"
Lassan üget gondsújtottan
Sírni való hangulatban
"Ha sírban nekem béke terem
Lelkem üdvét is meglelem?"
A hang ismétel, mint kongó verem
"Lelkem üdvét is meglelem"
(Heinrich Heine: Die Bergstimme címü verse alapján)