Pénteki börtönhangulat
Írta: tenger Dátum: Szeptember 18 2009 19:24:41
A
Nekem ez a világ halott-halott!
Nincs benne már számomra élet,
Ezt te, a költő, látod is tisztán,
Hisz téged is hajt az éltető véred!
Teljes hír
Pénteki börtönhangulat
Néha - néha meg-megállok,
Elfelejtett álmoknak tetején,
Megkeresve az elveszett igent,
S életemnek, legnagyobb szerepét!
Lehet, hogy magányos hős leszek,
Lehet, hogy egy kibirhatatlan alak,
Majd elválik, de el ám, ha majd omlanak,
A rég megtervezett biztosnak hitt falak!
Engem sokan leírtak egykoron,
Éltem, mint egy utolsó megvetett,
S mikor a kíntól néha habzott a szám,
Mindenki nézett, és súgta: ez megveszett!
Megveszett? Soha nem voltam én,
Csak az életnek rongya, kivetettje,
Ki oly sokszor feltette a nagy kérdést,
Az én Életemet ugyan igazából, ki szerette?
Nekem ez a világ halott-halott!
Nincs benne már számomra élet,
Ezt te, a költő, látod is tisztán,
Hisz téged is hajt az éltető véred!
Ez így van, engem is hajt a vérem,
Hajt egy új csodaszép világ után,
Melyben nem néznek utánam úgy,
Megvetetten-hamisan- Bután!
Az én legnagyobb szerepálmom
A kékszempár adta szabadság,
Melyben ott él ezer-meg ezer vágy
S minden-minden híres szakadtság!
Szabad vagyok, és nagyon boldog,
Szívemet a hajnal csókja ébreszti,
S az élettörténetem egyszer majd,
A jövő költője talán-talán meséli!