Soha el nem mondott.....
Írta: era Dátum: Szeptember 25 2009 18:49:46
H
Hallgattam, ahogy odakint susog a szél,
s a fa ágain, hogy csiripel egy kis veréb.
Néztem szemeid csillogó tekintetét,
tudtam, hogy engem egyre csak hiv.
Teljes hír
Hallgattam, ahogy odakint susog a szél,
s a fa ágain, hogy csiripel egy kis veréb.
Néztem szemeid csillogó tekintetét,
tudtam, hogy engem egyre csak hiv.
Éreztem vágytól égő közelségedet,
de nem értettem, igazán mit is jelent.
Ostoba voltam és csak egy gyerek,
álmokat kergető bohókás szertelen.
Rád gondoltam éjjel és minden nap,
még sem öleltelek szerelmesen,
mikor szád ajkamra csókot akart,
zavartan forditottam el arcomat.
Nem fogadtam Tőled a szerelmet,
én az éretlen ábrándozó kicsi lány,
maradtak utánad csak a kérdések,
s, a soha ki nem mondott gondolat.
Álltam és néztem,hogy távolodsz,
indultam volna,de nem vittek lábaim,
csak annyit akartam még mondani,
Szeretlek Téged, ne menj még!
A szó itt maradt ajkam szegletén,
szivemben is csitult a szenvedély.
Elsodort Tőled messzebb a szél,
de Te voltál a legszebb tévedés.