A nap hetyke mosollyal rámnevet,
és szívembe rólad fest képeket,
Kölcsönadott ecsetét megfogom,
a képet most tovább én folytatom...
Fodros nyárnak vagy Te ígérete,
néma lelke leheverő ősznek,
bohém tavasznak megannyi színe,
jeges nyugalma téli időknek.
Csepegtetlek magamba,
mint hónapokat az évek,
s szívemnek vásznára
-napsugár ecsettel-
maréknyi fényből idézlek.