Megjártuk az élet
göröngyös útjait
Kiittuk a bánat
mélységes kútjait.
Tanultunk élni
szállni, égni,
elesni, s újra
talpra állva, lépni.
Volt társas és
társtalan évünk.
Megtanultuk, hogy
másoknak éljünk.
Adott a sors számunkra
jót és rosszat,
mialatt az évek
egyre, egyre múltak.
Voltak hibáink,
döntések jók és rosszak,
mégis a reggelek
újabb erőt hoztak.
És addig, míg mindez
megtörténhetett
átéltünk tavaszt, nyarat,
őszt és telet.
Az évszakok csak
váltogatták egymást,
hozták természetük,
mit is várhattunk mást?
A tavasz virágot,
a nyár napsugarat
az ősz ködös avart
a tél szálló havat,
és ha elfogadjuk,
melyik mivel éltet
nyújthatnak mind nekünk
új- és új szépséget.
2009.10.