Miért meneküljek folyton, magányos görbe fa?
Mondd csak, hogy más vagyok
Már nem félek attól, hogy elhagyom magam és meghalok
Te is, vajon miért vagy görbe?
Mert kiálltad a nehéz természet bántalmait,
Elfogadtad sorsod, és a szél szavait
És én miért vagyok még itt?
Mert barátaim, kedvesek, megleckéztettek vagy elhanyagoltak
Mindegy, mert hiszek bennük, és abban amit számomra tartogatnak
És mit kaptam tőletek eddig?
Igen azt a képet te festetted le rólam
Azt a kedves mondatot pedig tőled halottam
Hát a rossz emlékeim?
Elzártam őket, messze, messze tőlem egy ládába
Amiből magam szabadultam, nem engedtek ki, kiabálni hiába
Nah kérdezz még valamit!
Kérdezd meg újra, hogy vajon miért vagyok itt!
Vagy kérdezd azt, hogy miért szertek valakit...