Felsebezte hátamat…
Kővel teli zsákként tépi
hátamat sok gondolat.
Családom sok baja-gondja
(egészség, pénz, kapcsolat –
mert a gond, ha le kell szállni,
helyek közt nem válogat…).
Egy kő fiam, egy a lányom
gondja. Zsákom bírja még?
Feleségem, kis unokám…
Fér-e még, vagy már elég?
Még egy kő, a barátoké.
Sarkos, hegyes szikla ez,
ha ledobom, addig pattog,
míg mindenkit felsebez.
A legnagyobb kövem: - Félek!
Ki vinné, ha derekam
beleroppan, hisz’ a zsákom
szakadásig tele van…?
Cipelem, mert a Jóisten
rám mérte. Így büntet. - És
csak azt kérdem: - ez szívás, vagy
ez lenne a – KÜLDETÉS?
.
:)