V29-Sorstalanul
Írta: nappalyazatosz Dátum: November 03 2009 21:23:36
H
Korhadó emlékek hideg
halmának martalékán könnyek cseppje
csendesen mossa el a tegnapok tüzét.
Teljes hír
Sorstalanul
Korhadó emlékek hideg
halmának martalékán könnyek cseppje
csendesen mossa el a tegnapok tüzét.
Posvány lett mára a világ,
megvadult lélegzete szigony
már a koldus sebzett szívén.
Sorsának e Földön nincsen
oltalom, hisz gyalázat bűzös kelyhe
zárta magába az ember lélek-tükrét.
Már kegyelemért sem kiált
kéklő ajka, eltorzult iszony
fészkel s rágja szét hitét.
Éjjel csak a Hold puha opál
fénye borít fölé szelíd
takarót, a csontig hatoló tél
fagylombjai alatt is csak a köd
von némán sátrat meztelen álmai
halvány csillagára. Alkony-harangok
zúgják léte sorstalan voltát
a szélbe, sóhaja terít
magány-subát az estre, még a dér
megcsillan remegésbe gyötört
testén, kihunyó élet-lángjai
felett a tömegek süketek és vakok.