Gyilkos éj
Írta: FurJanos Dátum: November 08 2009 17:37:09
H
Ma útra indulok a mély éjszakában.
Esőbe mártom sápadtra vert arcomat,
és a bérgyilkos csillagszúrásokkal ma
ismét megvívom szörnyű, véres harcomat.
Teljes hír
Gyilkos éj
Ma útra indulok a mély éjszakában.
Esőbe mártom sápadtra vert arcomat,
és a bérgyilkos csillagszúrásokkal ma
ismét megvívom szörnyű, véres harcomat.
Megalvadt, nagy háztömbök elé érkezem.
A fák és a bokrok; halott útitársak.
A málló vakolatú romos falakra
sötét árnyak roppant seregei másznak.
Beveszi a várost az éj, és akár a
hadsereg, úgy áll a kukorica tábla.
Kihűlt tetemű meredt áldozat a tér,
a térkövek mégis valamire várnak.
A korlátokon unott magány könyököl,
a halál megbújik a házsorok között.
A fényeket most megállítja az ablak,
és elsápadnak a lágy függönyök mögött.
A reménytelen világ néma álmai
ócska plakátoknak adják a színeket.
Esőverte utak repedt tenyerekkel
tartják az végtelen villamos síneket.
Kialusznak talán örökre a fények,
a koldusok alatt megpihen a sötét.
Az ég alján levetkezik a gyilkos ősz,
és végül ránk teríti használt köntösét.
A szél az arcomba mar, és dideregve
áll a dárda-lámpasor oszlopcsarnoka,
s egy eltéved kába villamos szerelvény
sikolya végleg megöli a hangokat.
A megállóban a táskátlan senki áll,
felszáll s már záródik is a zörgő ajtó.
Felugrok még én is, s a koszos ablakból
látom: már egyre távolodom magamtól.
2009. november 8.