P09 - Énképek
Írta: nappalyazatosz Dátum: November 10 2009 20:16:31
H
Azt akarom, hogy jó legyen. Valahogyan jó. Mindannyiunknak.
Hiszek abban, hogy egyszer kiadják a verseimet. Hogy lakberendező leszek. Hogy tanítani fogok. Dolgozni az Európai Parlamentben.
Teljes hír
Énképek
Azt akarom, hogy jó legyen. Valahogyan jó. Mindannyiunknak.
Hiszek abban, hogy egyszer kiadják a verseimet. Hogy lakberendező leszek. Hogy tanítani fogok. Dolgozni az Európai Parlamentben. Tolmács leszek. Fordítani fogok angolról és németről. Fordítani fogok latinról. Idegenvezető leszek. Szállodatulajdonos. Családanya leszek. Pszichológus leszek és segíteni fogok másoknak a sorsuk beteljesítésében. Festő leszek, és kiállítják a festményeim. Divattervező leszek, és viselni fogják a ruháimat. Kollekcióim lesznek, a nevem pedig címkén. Méhész is leszek, és mézem lesz. Főzni fogok, befőttet és lekvárt ajándékozok a rokonoknak. Egyetemista leszek. Bölcsész. Etológus. Antropológus. Társadalmi tanulmányokat is fogok tanulni. És újságíró is leszek, igazi szerkesztőségben. Tanácsot adok az olvasóknak. Reklámokat fogok tervezni és reklámplakátokat. Tangózni fogok és rockyzni. Bálokra járni. Operába. Színházba. Párizsba. Látom majd az Eiffel-tornyot. A Colosseumot. Csónakázom Velencében. Álarcosbálon is részt fogok venni és titkos lesz a kilétem. Lesz jegygyűrűm. Megkérik majd a kezemet. Feleség leszek és anya. Rajongani fognak a süteményeimért és saját receptes könyvet hagyok a gyerekeimre. Előadást tartok majd az egyetemen. Logopédus is leszek, segítek legyőzni a kisgyerekeknek a komplexusaikat. Aerobicozni fogok, terhes tornára járni, futni. Nyitok egy állatfarmot. Kávézóm is lesz. Cukrászdával. Munkajogász leszek és családjogi ügyvéd. Magam rendezem be a házamat, távol a nagyváros zajától, kocsival mégis negyedórára onnan. Kertészkedni fogok, és gazdasággal foglalkozni. Bort készíteni a szőlőből. Turmixot csinálni. Verseket írni és lefordítani Lawrence összes versét. Kutyáim lesznek. Kicsik és nagyok. Gyerekeim. Fiúk és lányok. Veronika, Abigél, Dániel és Botond. Megtanulok úszni. Síelni is fogok. Hullámvasutazni. Bobozni. Sikítani fogok. Sok ruhám lesz, színek szerint csoportosítva, de segíteni fogok a szegényeken, a hajléktalanokon, a kóbor állatokon, a betegeken, a gyerekeken, akik kiszolgáltatottak, az időseken, akik szintén azok. Idősek otthonába fogok járni, beszélgetni, megismerni régmúltakat, régi szerelmeket és történeteket. Énekelni fogok. Irodalmár leszek és történész. Megkérdezik majd a riporterek, hogy mi a véleményem a világ változásáról. Analizálni fogok. Mérlegelni. Lesznek illóolajaim, fürdőgyöngyeim, só lámpám, füstölőm. Mindig is szeretni fogom a zenét, sőt egyre több zenét megkedvelek majd. Talán még komponálok is. Visszatérek még Dániába. Tudom. És eljön az idő, amikor nem fázom annyira. De ha fázom, lesz, aki betakar a kezével, az, akinek az érintésétől kiráz a hideg és eltölt a belső melegség. Ez mind én vagyok. És nekem döntenem kell. Nem leszek kevesebb, csak orientálódom. De belül, a bensőm mélyén megmaradnak a vágyaim. Ahogy múlnak majd a napok, ezek bennem maradnak, s hol egyiket veszem elő, hol másikat. Szeretni fogok, és engem is szeretni fognak. Pótolhatatlan leszek valakinek. Adni akarok. Kapni akarok. Kölcsönösséget akarok. Szeretetet, bizalmat, őszinteséget, hűséget, szenvedélyt, vágyakozást, beteljesülést. Sokszor falakba ütközöm, de ahol már ablakot nyitnak, reménykedhetek az ajtónyitásban is. Abból szeretnék megélni, amit örömmel csinálok. Annyi szabadidőt szeretnék, ami épp elég ahhoz, hogy olvassak, sétáljak, fényképezzek, játsszak és azokkal legyek, akik fontosak számomra. Azt akarom, hogy ne elmúlni várjam a napokat, hanem kezdődni. Piros lufikat akarok látni egy mező felett szállva, amelyekre fekete filccel írtak. Számolnám, hány feliratot tudok elolvasni. Aztán a lufik eltűnnének, és egyszer évekkel később, mikor a kislányommal sétálok, azt mondaná: Anya, nézd, egy piros lufi! És valami van rá írva. Igazán szép lenne. Fehér kardigán lenne a kislányomon és két copfban lenne a haja. Én fonnám neki minden reggel. Majd pár évvel később levetkőzné kislány énjét, és rájönne, hogy az élet nem csak kislányos dolgokból áll, hanem tele van élvezettel, sikerrel, boldogsággal, ugyanakkor kemény munkával, kudarcokkal és tragédiákkal is, amikről addig nem volt tudomása és nem is kellett, hogy legyen. Egy új világ. A jó és a rossz világa. Gyors és mulandó. Ahol minden egy komolyabb szinten történik és ahol minden egyes tettünkért felelősek vagyunk.
Azt akarom, hogy jó legyen. Valahogyan jó. Mindannyiunknak.