 Sorsom meg vagyon írva Küldetésem van,… régen papírra fektették, Mindennek van miértje, ami velem történt. A sorsom meg vagyon írva, mint mindenkinek, Kitérni előle nem tudok,… mert nem lehet. Megszülettem, bár véletlen, mondták szüleim, Ily gondolatok kísérték gyermekéveim. Lassan, lassan a fejem őszbe hajlott mára, Megérett számomra,… mért jöttem e világra. Küldetésem van,… legalábbis én úgy érzem, Már réges-régen megfogalmazódott bennem. Gyermeket fogantatni, hogy éljen e nemzet, Felfedezni a múltat,… kutatni ősöket. Elültetni csíráját, létben és elmében, Múltunk nélkül nincs jövőnk, ebben a jelenben. Véreinket összefogni ameddig lehet, Feladatul rám rótták, fentről az istenek. Küldetésem van, már nem csupán érzem, tudom. Felgyúlt a szikra egy ködös őszi hajnalon. Valami azt súgta: … Kelj fel, indulj az útra! Fáradtságos munkádnak meglesz a jutalma. Igazat szólott a hang, ma már tapasztalom, Hét éve már, hogy összetartom tág családom. Na, meg szerény őseim, … ők is érezhetik, Ősi földön kopjafák őrzik emlékeik. Küldetésem van,… mint minden egyes embernek, Kit erre a földre a teremtés segített. Óvni a gyermeket, szerelemnek gyümölcsét, Védeni a természet csodálatos létét. Múló porhüvelyünk, ha földbe kerül végleg, Jövő nemzedékünk kezében a mérleg. Serpenyőnk mutatója,… ha jó felé lendül, Küldetésünk teljesült,… nem hiába éltünk. |