V40 - In memoriam 2006
Írta: nappalyazatosz Dátum: November 11 2009 19:37:03
H
Visz az Út.
Festetlen gondok szöknek tarkómra,
Glóbuszunk fájása fejemre tülepszik,
Teljes hír
In memoriam 2006
„szégyenen és gyalázaton keresztül az erényhez…”
(Apáczai Csere János)
Visz az Út.
Festetlen gondok szöknek tarkómra,
Glóbuszunk fájása fejemre tülepszik,
December derét hinti szöghajamra,
Zsoltárom a rút világra haragszik.
Lettem volna bár proli csóró,
Más asszony csókját lopó,
Lator, ki eladta énjét,
Ki ördögnél veszi fel bérét.
Vagy hazug politikus,
Piacon bóvlit áruló fiskus,
Moliere-i fösvény, irigy,
Vörösmartys ármány, Mirigy.
Hej, a szőlő is elaszik ősszel,
Mikor cudar szelek szállnak széjjel,
Libabőrös karom kapaszkodik,
Testem lelkemmel tavaszért marakodik.
Visz az Út.
Mikor érek rá szeretteimmel lenni?
Mikor már leszakadnak ajkamról a szavak?
Mikor összefolynak cunamivá, a jó s rossz malaszttá?
Álljak a strázsán?
Új Út, új Érintés, új Ölelés?
Ne ordíts, ne hivalkodj,
Csélcsap ügyeket ne forszírozz,
Ne adj senkinek, de adj mindenkinek!
Visz az Út.
Beteg vagyok, dolgozni vágyom,
Hiányzik az iskola, kollégák kézfogása,
Diáksereg szeme ragyogása,
A meleg otthon is, szeretteim hangja,
Édesanyám főztje, kávéja, csókja, simogatása,
Gyermekeim tisztelete, tudásszomja, mosolya
Balzsam lelkemre.
Szégyenen és gyalázaton keresztül az erényhez
Visz az Út,
S lesz katarzis piciny kis szobában,
Piciny kis lelkekben, ha a jó Isten
Soha el nem hagy, s velünk van.