V47 - A Múzsa csókja
Írta: nappalyazatosz Dátum: November 13 2009 19:59:25
H
Éreztétek már?: - Ezt le kell írnom...
Sorok jelennek meg a papíron.
A gondolatok jönnek, vagy érzések
és egyre zúdulnak szívedből a képek.
Teljes hír
A Múzsa csókja
Éreztétek már?: - Ezt le kell írnom...
Sorok jelennek meg a papíron.
A gondolatok jönnek, vagy érzések
és egyre zúdulnak szívedből a képek.
Ki akarnak törni, mint egy rab madár,
kit az elfogója kalitkába zár.
Sok-sok éve, mint egy enyhe szellő,
érkezett a Múzsa, s ifjú lényem
simogatta kissé, mint egy kósza felhő.
A csók akkor inkább érintés volt csupán,
megérintett és ment is tovább.
A néhány papírra vetett rím megmaradt
egy fiók mélyére rejtett kis füzetben.
Majd évek múltán tért vissza a múzsa,
mikor a fájdalom gyötört,
mert úgy éreztem,
valami összetört bennem,
ismét megtalált a szellem
és elindult a vágy, hogy írjak.
Soraim által nyugtot nyertek
a bajok, gyötrelmek.
Újabb versek csatlakoztak
a régi madárkákhoz, melyek
továbbra is ott lapultak.
Nem oly rég, mikor a lét köröttem
csendesedni kezdett,
előkerült a kezdet
és az élet rögös útjain tett
lépéseim alatt megmaradt
gondolatok tárháza, s úgy éreztem
végre elmondhatom.
Elmondhatom neked,
hogy tudd, hogy érezd,
nem csak veled
történnek meg olykor
csodák és szörnyűségek.
A Múzsa itt száll köztünk
s nézi, kit érinthet meg,
vagy olykor égő csókkal
ki az, kit megperzselhet.
Mi küldetésem? Ami a tied,
ki megérzed a késztetést, hogy "Írj!"
Aki elmondja mindenkinek
mi szép, s mi bántja.
Elmondja szeretlek, s
hogy fáj a rossz, a gyűlölet.
És te, ki olvasod versét
fogadd el, hisz kitárja szívét.
Ne dobd el, ha megvallja hitét,
mert jólesik az elismerés, a mosoly
a kedves szó és megértés,
mert arra vágyunk, hogy ne
csodálkozzon ránk családunk,
és az emberiség népes családja
ne úgy tekintsen, mint csodabogárra.