P16 - A mosoly Írta: nappalyazatosz Dátum: November 18 2009 05:05:24H
Anna néni, ki immár tizenöt éve tanított az iskolában, azon szerencsés pedagógusok egyike volt, kit még nem ragadott el és szippantott magába az a bizonyos kiégési spirál.
Teljes hír
A mosoly
Anna néni, ki immár tizenöt éve tanított az iskolában, azon szerencsés pedagógusok egyike volt, kit még nem ragadott el és szippantott magába az a bizonyos kiégési spirál. Lelkesen készült osztályával a tanévzáró ünnepélyre Halász Judit egyik dalával, mely nagyon közel állt a szívéhez. Hosszas körök után sikerült levetetni az énekhangot a zenéről ami így a gyerekek üde, ártatlan hangját foglalta keretbe. Gyönyörűen szólt.
A tökéletes hangulat megteremtése érdekében technika órán még kis piros karton szívecskéket is készítettek és a tenyerükre húzva, apró mozdulatsorral kisérték vele a refrént.
A tanévzáró ünnepély- mely sokkal hamarabb elérkezett, mint azt szeptemberben a gyerekek és a tanárok álmodták- meleg napsugarakkal köszöntötte az ünneplőbe öltözött nyüzsgő gyereksereget és szüleiket.
Az iskolaudvar apró színpadán az utolsó műsorszám következett.
Anna néni még megigazgatta az utolsó ingecskét, lesimította az utolsó szoknyácskát, majd egy „bízom bennetek, ügyesek vagytok” mosollyal színpadra küldte tanítványait.
A technika ördöge azonban hívatlanul érkezik, nem kér engedélyt a megjelenéséhez…
Az oly sok utánajárással megszerzett dalt nem játszotta le a CD lejátszó.
A pirospozsgás gyerek pofik zavartságot tükröztek, a kötelességtudat még a színpadon tartotta ugyan őket, de a szemeikbe költözött riadtság már a menekülő útvonalat kereste.
Anna néni a csodára várt, majd felfogva és elfogadva az ősi igazságot, hogy segíts magadon…fellépett csemetéihez a színpadra és letérdelt eléjük, nem törődve frissen vasalt fekete selyemszoknyájával. Nem volt szép hangja, mégis ennek tudatában magára öltötte a gyerekek számára ismerős mosolyt „ bízom bennetek, ügyesek vagytok” és elkezdett énekelni.
Az eddig zizegő zaj kézzelfogható csenddé duzzadt, melyet a gyerekek felélénkülő hangja megbűvölt. Mozdulatlan volt az udvar, mozdulatlanok a fák a virágok, talán még az idő is, csak az apró tenyerekbe rejtett szívecskék festették meg az eget.
H