Ünnepi fehérben bűnömtől megtisztulva
Anyagi lényem messze hátra hagyva
Jobb lábon forgok, s megszűnik az idő
Megérint az Isten, Allah vagy Teremtő
Nyomasztó légkört, friss áramlat váltja
Áramlás élménye az öröm forrása
Forog a világ, s én vagyok központban
Változik minden, s bennem nyugalom van
Köröttem szálló porszemek pezsegnek
Halk zene pezsdíti lobogó véremet
Óceánba érkezem a rohanó árral
Fellépek a csúcsra egy táncoló társsal
Bennem az őserő, de bennem az alázat
Fennkölt érzelmek mozgatja a lábat
Élvezem örömét a túlvilági mennynek
Elhunyt szeretteim körömben lehetnek
Ó Allahom segítsd lelkem odaát
Tetteidet szent törekvés hassa át
Magasba, téged érintve tartom kezem
Ígérem, hogy soha többé nem vétkezem
Elcsitul a zene, visszatérek a mába
E törékeny világ minden fájdalmába
Hallom társaim pörgése is lassul
Hallom szívem verését, amint elhalkul
Megszűnt a forgás, megszűnik az élet
Mozdulatlan már szavaim sem érted
Visszhangzó hangod lelkemig hatol
Üres teremben már csak csend dobol
(Budapest, 2009 november 17)