Tél közelít havas szánon,
jégbe fagy jéghideg álom.
Látom a szél dühe mérgét,
üveggé fagyott víz kérgét.
Hó függöny takarja fátylát,
fehér föld téli bundáját.
Vakít a fény, a sziporka,
csillogó pehely hull sorba.
Először lép le a földre,
s itt maradna mindörökre.
Ám a Nap küldi a fényét,
nem hoz még hófehér békét.
Föld elissza hó bundáját,
lucsokba veri az árát.
2009. november