Összeomolva
Írta: hidalgo Dátum: November 24 2009 21:07:48
G
Én itt vagyok, és leszek,
s mint eddig,
ellened semmit, mindent azért teszek,
Hogy szerethesselek!
Teljes hír
Némaságba burkolóztál, nincs egy szavad hozzám
pedig a csillagokat is elibéd hoznám!
Látom mégsem tudod mennyire szeretlek,
s mert nem szólsz elkerülsz, mennyire szenvedek.
Ez nem oly múlandó mint a szomjúság,
hogy pohár víz eloltja, a gége száraz poklát.
Régebben tart mint gondolod, s ha el is titkolod,
ha bánod is mit adtál s mindenik mondatod,
mit eltemetsz magadban egy napon majd újra láthatod.
Könnyeim vermébe, bánatba döntöttél,
de persze teheted, Te most így döntöttél.
Nincsen számonkérés nekem nincs rá jogom,
csak magamat mardosom miért kellet, s hol is elrontanom.
Nincs kedvem semmihez míg nem szólhatok Veled,
ha ez imígy marad, tényleg elbújdosok, remetének megyek!
Megleltem életem legcsodásabb kincsét,
viszonzást is kaptam s ideadta szívét.
Majd a híd mit építettem, meg sem rázkódva,
alapjaiban dőlt, porladó kis darabokra.
Nézem a romot, hol is volt a hiba,
szemem könnyben ázik, a szívem fázik,
s minden rideg, szürke szikla.
De a legnagyobb tűhöz is elég kicsiny szikra.
Én itt vagyok, és leszek,
s mint eddig,
ellened semmit, mindent azért teszek,
Hogy szerethesselek!